top of page

Judit, a kínai boltos: „Szeretem az embereket, szeretem Sződligetet!”

Deák Juditot szinte senkinek sem kell bemutatni. A sződligeti kínai bolt kedves, közvetlen eladója szinte mindenkit ismer Sződligeten, most egy kicsit mi ismerhettük meg – életútinterjúnkban gyerekkoráról, az akkori Sződligetről, kereskedelemről és saját élményeiről beszélgettünk.


 

Hogyan kapcsolódsz Sződligethez?

 

A 80-as években költöztünk ide, jó 40 éve már, hogy itt lakunk, Dunakesziről érkeztünk. Szüleim egy ikerházat vásároltak itt Sződligeten a Vörösmarty utca sarkán, amihez nagyobb műhely is tartozott, ugyanis édesapám lakatos volt és például automata kazánokat gyártott.

 

Mesélj egy kicsit a gyerekkorodról, mi a legmeghatározóbb élményed?

 

Nagyon kövér kislány voltam, csúfoltak is érte az iskolában. Sokat sírtam, anyukámat is megviselte. Emlékszem, mindent megkaptam tőlük vigasztalásként, még egy sebességváltós kempingbiciklit is, ami akkor nagy valaminek számított, de sokáig senki nem akart velem barátkozni. Ez egy nagyon nagy fájdalom volt az én gyermekkoromban.


Szigorúan voltunk nevelve, viszont mégis mindig mindent megkaptunk.

Akkor vált széppé a gyerekkorom, amikor nyolcadikos koromban elkezdtem fogyni, már itt, Sződligeten.


 
 Exkluzív tartalmak, portrék, életutak – ismerd meg Sződliget karaktereit az egyetlen helyi híroldalon, olvasd a Sződligetiek.hu felületét a továbbiakban is!
 

Hogyan képzeljük el a 80-as évekbeli Sződligetet?

 

Nagyon más volt Sződliget akkor, mint most. A CBA helyén még Szöszi áfész boltja volt, a Takarékszövetkezet helyén talán cukrászda működött. A kínai bolt helyén tekercselőüzem volt és a barackos rész is máshogy festett a rengeteg gyümölcsfával, ugye innen is ered a neve.


Üvegház diszkós esték, természetközeli nyarak, élő Duna-part és nyugalom – gyakorlatilag a szomszédban volt a természet. Nagyon szép időszak volt ez.

 

A kereskedelemben dolgozol és mindig is ott dolgoztál, honnan jött ez az irány?

 

Cukrásznak készültem és a vendéglátóiparit is elvégeztem. Nagyon hamar mentem férjhez, korán született is a lányom, de aztán hamar elváltunk, ekkor ő csak 2 éves volt. Apukám segítségével pont akkortájt építettünk egy gyönyörű nagy kétszintes házat és annak az aljába terveztünk cukrászüzemet. Na, ezt húzta át a válás, a házat el kellett adni és apukámnak is váltania kellett az életében.



 

Traumaként éltétek meg ezt az időszakot?

 

Nekem fiatal fejjel más volt, mint a szüleimnek – ők nagyon sokat segítettek, hogy átvészeljük ezt a válást és továbblépjünk. Apukám felhagyott a lakatossággal ás ekkor kezdett bele az áfészbe. Nagyon jól csinálta, igazán jó üzlet volt és ment is rendesen. De az, hogy ma vasat kalapálok, holnap meg egészségügyi betétet megyek beszerezni, az nagyon nem következett egyenesen. Dolgoztam addig más helyeken, a Kenéz Centerben, Sződligeten is, a Zollner munkásszállójában is voltam házvezetőnő. Nagyon sokféle tapasztalatot szereztem és nincsen igazán rossz élményem. Nem küldtek el sehonnan, mindig volt lehetőségem választani. Amikor édesapám egészsége meggyengült, majd sajnos meg is halt, akkortájt kapcsolódtam be a helyi bolt működtetésébe.

 

Ezek azok az évek, amikor a környéken megjelentek a multik is. Hogyan érzékeltétek a hatásukat?

 

Nagyon meg lehetett érezni, elsősorban azáltal, hogy az emberek már nem annyira jöttek, mint korábban. Pedig felújítottuk, megcsináltuk szépre az áfészt is, de sosem volt már olyan a forgalom. Nem tudom, kinek van ideje arra, hogy számontartsa, hogy hol, mi olcsóbb pár forinttal, de nem hiszem, hogy összességében olcsóbbat és minőségben jobbat kap egy multiban.


Én mindent Sződligeten vásárolok, ki sem kell mozdulnom. Az biztos viszont, hogy rettenetesen nehéz ma talpon maradnunk helyi üzletként.

 

Hogyan kerültél a kínaiba?

 

2012-ben jött Gahn (a kínai bolt tulajdonosa – a szerk.) Sződligetre, akkortájt szólt Erzsi, a bolt akkori eladója, hogy jöjjek, mert keresnek valakit a helyére. Emlékszem, hogy az akkor kétéves unokámmal rohantam fel ide gyalog, mondtam is, hogy nem az enyém a gyerek, ennél jobban ráérek (nevet)! Ezek egyébként a Duna-áradás hetei voltak, ahhoz is kapcsolódnak sztorik, mint például, amikor biciklivel vittem le a Duna mellé esőkabátokat a lentieknek.

 

Mit gondolsz, mi a kínai boltok titka?

 

A mi másik boltunk Deákváron van, a többire kevésbé látok rá, de gondolom, hasonló a működési elv – összességében nem tudom a titkos összetevőt, viszont az tény, hogy nagyon ügyesen csinálják. Szerencsés vagyok, és nem csak az interjú miatt mondom, hogy szuper főnököm van.


Megértjük egymást, és bár ugyan mindig van munka, de minden találkozásunkkor, záráskor ezzel köszön: „Nagyon köszönöm és jó pihenést!”. Ez nagyon ritka.


Viszont mégiscsak te vagy a kínai bolt arca.

 

Amikor idejöttem, mondták is, hogy úgy álljak hozzá, mintha a sajátom lenne és ez sokat számít egyébként. És tényleg szeretem az embereket, mindenkit a legmegfelelőbben szeretnék kiszolgálni, azt is, akivel nehezebb szót érteni. Az a legjobb itt, hogy családias, ismerek mindenkit. Kintről egyébként csak egy vasajtó látszik, nem tűnik ki, mennyi minden van itt egy helyen – az új vásárlók mindig csodálkoznak is a kínálaton.

 

Ezt is szereted akkor a munkádban?

 

Meg azt, hogy megdicsérnek. Vagy amikor jönnek és kérdeznek: „Lehet, hogy nagy hülyeséget kérdezek, de van például gumipók?” „Van.” Nem is igazán kell reklámoznunk, hirdetnünk, mert a szájhagyomány, az ismeretségek számítanak igazán. Emellett nagyon jó a kapcsolat a többi üzlettel is, Anikó, a fogászat, Tibi, Sipi... Kimondottan jók a kapcsolataink, sokat poénkodunk és igyekszünk segíteni, ha bárkinek gondja van. Másra nem számíthatunk, egymást erősítjük.

 

Hogyan döntitek el, hogy mire van szükség?

 

Csak a vásárlói igények számítanak, ami kellene, azt felírom egy cetlire (mutatja) és rövid időn belül itt is lesz – ezért is jó egy ilyen üzlet, mert nagyon gyorsan tudunk alkalmazkodni.

 

Hogy telik a napod?

 

Reggel kávéval indul, anélkül semmit nem vagyok hajlandó csinálni – a párom előttem kel, le van főzve a kávé... Szeretem a munkámban, hogy közel van, elérhető, nem kell sokat utaznom. Néha persze kell pakolni vagy későbbig maradni, ha új áru jön, de négy körül mindig végzek is.

 

Mit vesznek nagyon mostanában?

 

A vegyiáru és a fehérnemű az, ami biztosan fogy, de egyébként meg minden más is. A ruhaneműt veszik a legkevésbé, de a lányok azért öltözködnek.

 

Inkább a lányok?

 

Sok férfi vevőm van, gyakran a feleség úgy jön be, hogy „Judit, te tudod, hogy mekkora alsónadrág kell a férjemnek, ugye?”.

 


Mivel foglalkozol a szabadidődben?

 

A páromnak van egy horgásztava Nagyorosziban, oda szoktunk lejárni pihenni. Ott rackajuhok, lovak is vannak, szabadtartásban, igazi kikapcsolódás. Néha Diósjenőre is járunk édesanyámhoz, ott saját stégünk is van.

 

Nagy horgász vagy tehát.

 

Abszolút, hajjaj! Apukám is nagyon szeretett és már régóta jelen van az életemben. Meg azért a természetközeli gyerekkor is biztosan segített.

 

Mit szeretsz a legjobban Sződligeten?

 

Sétálva, biciklivel a Duna-partot szeretem a leginkább, de a legkedvesebb mégis az otthonom és a munkahelyem. A patak mellet lakunk, úgyhogy igazi természetközelben.

 

A COVID óta eltelt éveket sok kis üzlet megsínylette, de titeket mintha kikerült volna a válság.

 

A járvány alatt éreztük igazán, hogy mennyire fontos a helyi kapcsolat, mert jöttek a vásárlók folyamatosan. Mi csak egy hétig voltunk zárva az elején, nyilván maszkban voltunk és volt egy félelem is, de az üzlet ment és nem is panaszkodtunk. A rezsivel sem volt gondunk, bár erről inkább a főnököt kellene megkérdezni.

 

Mi a legérdekesebb dolog, amin te is meglepődtél, hogy tartotok?

 

Nézz körül, itt mi van... Nehéz kérdés. Stampedlis pohár, tojásszeletelő, kutyatáp... most csak ezekre néztem rá hirtelen... tényleg minden van! Gyakran fordulnak meg itt igazán érdekes dolgok, én is szinte mindenemet itt vásárolom, de természetesen ez lejön a jutalékomból. Egyébként általában akkor kerülnek elő váratlan dolgok, amikor nem én vagyok itt, hanem Gahn, hiszen akkor ő pakolgat mindent mindenfelé.

 

Nem is tervezel már a cukrászattal?

 

Az első esküvőmre még én készítettem a tortámat, de a váltás óta már nem sütök, csak legfeljebb süteményeket. Igazából mindez már olyan régen volt, hogy alig emlékszem rá, nem is beszélve arról, hogy én a fiatalság miatt ezt gyorsan átvészeltem. Mostani fejjel már máshogyan gondolkodok, a lányom viszont foglalkozik ezzel az iránnyal, így van ügyeletes cukrász a családban.

 

Hogy látod a mai gyerekeket?

 

Ne érts félre, rémes gyerekek tudtunk mi is lenni az ablakon kiszökéstől az olajkályha melletti gyufázásig, de a mai gyerekek többségével nagyon nehéz. Harmadik-negyedikes kissrác vásárolt nálam energiaitalt és rákérdeztem, hogy szabad-e ezt neki. „Közöd?” – ez volt a válasz. Tudom, hogy vannak kivételek, szerencsére az én unokám, Jázmin is példa erre. Ő köt, varr, horgol, olyan, mint egy porcelánbaba, pedig van telefonja is.


Kicsit úgy gondolom, hogy valahol itt egy pedagógus is vagyok, mindig próbálom terelgetni az ide betérőket, mert a mi felelősségünk is, hogy mit vesznek.

Az unokázás hétvégi program?

 

Igen, a másik unokám, Bence, 6 éves ugyan még csak, de sokat vagyunk együtt, gyakran vannak itt a boltban is. Bence is aranyos, egyszer biciklivel virágot szedett nekem ajándékba, amit ki is raktam vázába. Pár napra rá egy ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy a lila virág egyébként védett és bírság járna érte – ezek az unokázás ártatlanságának igazi örömei, kalandjai.

 

Vannak terveitek a kínai boltban?

 

A főnökkel beszélgettem a bolt jövőjéről, hogy hogyan tervez, de ő csak annyit kérdett válaszként, hogy mennyi van hátra a nyugdíjig. Addig úgy néz ki, biztos a dolog, de lehet, hogy kicsit utána is. Annyi biztos, hogy még számolhatnak velem a sződligetiek, ha az egészségem is úgy akarja. Rövidebb távon most épp több helyen is felújítási munkákat tervezünk, hogy szépüljön a bolt.

 

Van bármi üzeneted, amit rajtunk keresztül a sződligetieknek el szeretnél juttatni?

 

Egyedül a köszönet az, amit mondani tudok – köszönöm, hogy ennyien járnak hozzám. Szeretem az embereket, szeretem Sződligetet, ezután is azon leszünk, hogy minden vásárlót, időset, fiatalt egyaránt kiszolgáljunk.


És jó lenne, ha jobban összetartanánk itt helyben, mert néha nagyon nagy hiányát látom ennek.

 

Rövid kérdések:

Kedvenc sportod? Nézni a teniszt szeretem, de egyébként horgászunk. 

Foci? Ha magyar érintettség van, akkor nézem, de a család nagy focikövetője anyukám, aki máig követi az angol bajnokságot. 

Van kedvenc focistád? Lionel Messi, ha választanom kellene. 

Kedvenc film? A micsoda nő (Pretty Woman) nagyon közel van a szívemhez, de mindent megnézek 

A zenével is így vagy? Pontosan, Azahriah-t is meghallgattam és a komolyzenét is szeretem. Nem leszek a rajongója, de nagyra tartom, ami mindent elért. 

Könyvek? A pandémia alatt olvastam többet, sok ajándékot kapok a vevőktől, itt is sorakoznak hátul a raktárban.

 

 

Tetszett? Értékesnek találod? Nem magától értetődő.

A Sződligetiek.hu az egyetlen helyi független híroldal, ahol igyekszünk mindig korrekten beszámolni a helyi hírekről és megmutatni közös büszkeségeinket, történeteinket.
Csatlakozz tagjaink közé és támogass minket Patreonon, vagy más úton!
 

3 hozzászólás

3 Comments


korosi
korosi
Mar 08

Gratulálok az írásért! Köszönet juditnak!


Like

Élvezettel olvastam a riportot, amelyből - akik nem ismerik személyesen Juditot - kirajzolódhatott egy nagyon kedves ember portréja. Mosolyogva megyek be az üzletbe és úgy is jövök ki. Azt hiszem, ez napjainkban nagyon is értékelendő. Köszi Judit!

Like
korosi
korosi
Mar 08
Replying to

Egyetértünk! Az oda fordulás a legfontosabb!

Like
bottom of page