top of page

Országos lapban írt sződligeti szerző a Korsók Házáról

Szentesi Zöldi László régóta él Sződligeten, a Magyar Nemzetben megjelent írásából szemléztünk.



"Ahol kincseket találunk, ott kincsgyűjtőnek is lennie kell. Ebből a magától értetődő igazságból indultunk ki, amikor egy furcsa, kevéssé ismert gyűjtőszenvedély nyomába eredtünk: a söröskorsók legjobb hazai ismerőjét látogattuk meg."

- kezdi írását a Magyar Nemzet című országos lapban Szentesi Zöldi László. Az újságíró és Szemere István, a Korsók Háza alapítójának barátsága révén már régóta leveleztek korsókról, tudtuk meg helyi forrásból, így nem meglepő Szentesi Zöldi látogatása a helyi turistalátványosságnál.


"A szállítással azonban gondok akadnak, hiszen törékeny az áru – mesélik Szemeréék. Nyilván az sem véletlen, hogy például az amerikai kereskedőktől nehézkes a vásárlás. Tájainkon söröskorsót gyűjteni alapvetően németországi vagy legalábbis ausztriai jelenlétet feltételez, úgy tűnik, komoly logisztikai feladat összegyűjteni, ellenőrizni, megvásárolni, majd sérülésmentesen Magyarországra szállítani a kiválasztott korsókat. Szemeréék azonban mesteri szervezők, nem véletlenül tettek szert nagy elismertségre a hazai gyűjtők körében. 1999-es megalakulása óta elnökként Szemere István vezeti a Söröskorsó- és -pohárgyűjtő Egyesületet, néhány tucatnyi aktív tagjuk van, legközelebb Nagykárolyban találkoznak majd, cserélnek eszmét, nézik meg egymás új korsóit. A riporteri kíváncsiság persze, ott bujkál bennem, meg is kérdezem Szemere urat: vajon, ezekből a díszes korsókból egyáltalán szabad-e sört inni? Hogyne, válaszolja a gyűjtő, sőt ezekből esik csak igazán jól. Még akkor is, ha – mint időközben kiderül – ő személy szerint nem annyira kedveli a sört, mint a korsóját." - olvasható az írásban, ahol más mellett a Korsók Háza történetéről és a németországi korsógyártásról is szó esik.


"Három világ kohézióját tapasztaljuk itt, békében, barátságban, szeretetben. Valahogy úgy, ahogyan működnie kellene mindennek, ha magukra az emberekre hagynák a döntéseket. Különféle eredetű, mégis egy irányba mutató tudásból épült fel az a fajta európaiság is, amelyről a Korsók Háza hitelesen tudósít bennünket. Húsvét idején mi mást is kívánhatnánk? Mindannyian legyünk jobb emberek, jobb európaiak, tiszteljük egymást, becsüljük a tudást, a jóakaratot, így talán jobban megértjük majd a söröskorsók titokzatos, magával ragadó világát is."

- zárul a beszámoló. Hasonló kérdésekről, de személyesebb vonatkozásokról is beszélgettünk Szemere Istvánnal és Zsuzsával, életútinterjúnkat itt lehet elolvasni. A Korsók Háza legutóbb akkor került előtérbe, amikor Kékesi Gábor alpolgármester gunyoros megjegyzésekkel szúrt oda a saját forrásból létrehozott gyűjtemény alapítójának.


Kiemelt kép: Magyar Nemzet/Mirkó István

0 hozzászólás

Comentarios


bottom of page