„Száz vasútat, ezeret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, mint a testet az erek.” – Petőfi Sándor híres verse mindenkit arra buzdított, hogy a vasútépítés legyen az ország büszkesége. A  vasúti közlekedés elindítása nem csak a közlekedésről szólt, hanem az emberek álmairól is…

​

1846. július 15-én Magyarország első vasútvonala készült el Pest és Vác között. Képzeljük el, ahogy a hét vagont húzó vonat elrobog Sződliget határában, rajta 350 utassal. De kik lehettek ezek az utasok? Bizony ám, ott ült Kossuth Lajos, Széchenyi István, és talán még maga Petőfi Sándor is! El lehet képzelni, milyen izgatottak lehettek…

​

Eleinte csak Rákospalota és Dunakeszi állomásai fogadták a vonatokat, de vajon mi történt Sződdel?  Sződ csak 1894-ben vált feltételes megállóhellyé. Mit jelent az, hogy „feltételes”? Azt, hogy csak akkor állt meg itt a vonat, ha valaki jelezte leszállási szándékát, a peronon pedig az emberek integettek a vonatnak, hogy megálljon.

Ahogy telt az idő, 1869-re már egy második vágány is elkészült, majd Sződ megállóhelyet végre 1914-ben hivatalosan is elismerték. Kevesen még emlékezhetnek arra a régi őrházra, ahol kezelték a sorompót. Ma már csak az alapjai maradtak meg, de aki arra jár, talán még hallhatja, ahogy a múlt suttogja a régi történeteket.

​

1935-ben a sződligeti nyaralók igényei miatt új várótermet kezdtek építeni. A helyieknek egy különleges kívánságuk volt: a váróterem télen is legyen fűthető, hogy az iskolába igyekvő gyerekek ne fázzanak.  És hogy miért épült ívesre a bejárata? A helyi legenda szerint azért, hogy Floch-Reyhersberg Alfréd, aki lóháton érkezett, az eső elől  lovával együtt húzódhasson be a váróterembe. Ez a váróterem ma már egy kedves kis élelmiszerboltnak ad helyet.

​

1937-ben a vasútállomás neve is megváltozott. Ez a névváltoztatás a helyi közösség munkájának  és Jantsits Tibornak, az egyházközség vezetőjének köszönhető. Így lett Sződ-Sződliget állomásnevünk. A névváltoztatás indoklása volt, hogy Sződliget, a vasútvonal közvetlen szomszédságában gyors fejlődésnek indult, és a lakosság foglalkozásának és igényeinek megfelelően eltérő szükségletei voltak a szomszédos földműves község, Sződ lakossága igényeitől. Minden nyáron több ezer ember érkezett ide üdülni, hogy élvezze a sződligeti nyarat.

​

1971-ben villamosították a Budapest-Szob vasútvonalat. Ez azt jelentette, hogy a régi gőz- és dízelvonatok helyett modern, elektromos vonatok érkeztek, ezzel új korszak kezdődött a vasúti közlekedésben. A vonatok hangtalanul suhannak már át Sződligeten, egyre több embert szállítva.

​

Így vált Sződliget vasútállomása a fejlődés jelképévé. Ez a hely nem csupán a közlekedésről szól, hanem az embereket összekötő történetekről is. A múlt emlékei velünk, itt élnek tovább,  segítenek megvalósítani a jövő álmait.