Ezerarcú Mézeskalácsfalu
2. A Floch-Reyhersberg család öröksége
A Floch-Reyhersberg család nélkül Sződliget története teljesen más lenne. Ez a befolyásos, földbirtokos család szinte mindent uralt a környéken: földeket, erdőket…
Téglagyárat, malmot, kikötőt, dohányszárítót, sőt szeszgyárat, magániskolát, kocsmát és mozit is működtettek. A környékbeliek számára munkát, megélhetést biztosítottak, adományaik hozzájárultak a község fejlődéséhez.
A család története egészen Alsó-Ausztriáig nyúlik vissza, ahonnan Floch Henrik János, a birodalmi lovag átköltözött Magyarországra és birtokot szerzett Sződön. 1871-ben vette meg a későbbi téglagyárnak is helyet adó sződrákosi birtokot- a későbbi Sződliget területét, személyesen gondoskodott a fák ültetéséről Sződrákos kopár, homokos földjén. A földművelésügyi miniszter hat oklevéllel jutalmazta a fásítást. Henrik fia, Floch- Reyhersberg Alfréd vitte tovább a családi örökséget, és ő maga tette naggyá Sződligetet – nemcsak munkájával, hanem a parcellázással is, amitől a település kezdett igazán fejlődni.
Alfréd nem csak egy átlagos földbirtokos volt, hanem vérbeli üzletember is, aki a mezőgazdaságban és a téglagyártásban is remekelt. Két téglagyára Sződrákoson és Gödön működött, és több mint ötven évig maga vezette gazdaságait. Munkája nyomán született meg Alsógöd és Sződliget is.
Alfrédot nemcsak gazdasági sikerei miatt tartották számon, hanem különleges személyisége is híres volt: szigorú emberként ismerték, aki nagy hanggal és raccsolva beszélt. Bár sosem nősült meg, híres szoknyavadász hírében állt.
A család birtokán állt a legendás Floch-kúria, melyben értékes bútorgyűjteményüket és fegyvereiket is őrizték. A II. világháború után a Floch- birtokot államosították, napjainkban a Pest Megyei Viktor Egyesített Szociális Intézményként működik.
A Floch család fácánoskerttel rendelkező birtokán egy picinyke magánkápolna is állt, amelyet Nepomuki Szent Jánosról neveztek el. Ez a kápolna a család és a téglagyári munkások lelki üdvéért épült. Alfréd halála után a kis kápolnát sajnos lerombolták, ma már csak egy levelezőlap őrzi emlékét.
A birtokon családi sírbolt is helyet kapott, ahol a Floch család tagjai, valamint a téglagyári munkások és a cselédek is nyugszanak, sajnos a sírokat mára kifosztották. Floch Alfréd szeretett vadászkutyái is a családi temetőben lettek eltemetve. A kripták betonkeretetei ma is ott vannak a parkban, az erdő mélyén.
A téglagyáruk közelében, a Duna-parton magán iskolát alapítottak a munkások gyermekeinek, később a lebontott téglagyár tégláiból népiskolát építettek a mai Dunai fasor elején.
Nem lehet mellőzni a család legendás vasúti kocsmáját sem. Flochék már az 1870-es években felépítették a kocsmát, melyben volt étterem, táncterem is. Ez az épület napjainkban a zsibáruház épülete.
A Floch- Reyhersberg család hagyatéka ma is jelen van Sződliget környékén, még ha a család történetének számos részlete mára a múlt homályába tűnt is.