3. "A háromszög-alakú terv"

Sződliget telep elhelyezési terve

​

1911-ben készült el Sződliget első beépítési terve, amely szabályos, pontos utcakijelöléssel készült. A középpontban, a “dombtetőn” megépítendő római katolikus templom helye. A terület a Sződrákos-pataktól északra található,  Floch- Reyhersberg Alfréd birtokán alakították ki. A háromszög alakú települést a Fasoros út (ma: Dunai fasor), Vasúti fasor és Határ út határolja.

​

Sződliget születése: Hogyan épült fel a pusztából egy virágzó település?

​

Floch-Reyhersberg Alfréd két új település megszületésében is kulcsszerepet játszott. Az egyik Alsógöd, a másik pedig Sződliget. Hogyan jött mindez létre? A történet a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor Floch úgy döntött, hogy egy részét felparcellázza hatalmas birtokainak, hogy azok a fejlődő Budapest közelében keresett nyaralóhelyekké és lakóövezetekké váljanak.

​

1910-ben Floch Alfréd nekilátott, hogy kiméresse és felosztassa a sződrákosi malomtól a sződi vasúti megállóig északra fekvő földjeit, egészen a váci határig. Ezekből a parcellákból született meg Sződliget-telep, ami később a ma ismert Sződligetté vált. Már ebben az időszakban elkezdtek felépülni az első házak. 1910 és 1912 között a telkek egy része már gazdára is talált, és a lelkes vásárlók hamarosan nekiláttak saját otthonaik felépítéséhez.

A fejlődést azonban hamar megszakította az első világháború kitörése, ami lelassította az építkezéseket és az új lakók érkezését. Ennek ellenére a telkek iránti érdeklődés továbbra is fennmaradt, és Floch Alfréd cége, a Sződliget Parcellázó Részvénytársaság folyamatosan kínálta az újabb és újabb parcellákat az érdeklődők számára.  Korabeli újságok írásai szerint a fővárosi lakbérek emelkedése miatt egyre többen kerestek menekülést Budapest zajától és drágaságától, ezért Sződliget telep ideális helynek bizonyult a letelepedéshez. Olcsó telek, kedvező fizetési feltételek, és minden kényelem – ez volt a Sződliget Parcellázó Rt. ígérete.

Az első világháború végével Sződliget újra virágzásnak indult, és az emberek lassan, de biztosan visszatértek a parcellákhoz, hogy felépítsék saját otthonaikat. Az építkezések üteme rohamosan nőtt, és ahol korábban homokos, üres földterület volt, ott hirtelen új házak jelentek meg. A környéken talán Sződliget volt az egyik leggyorsabban fejlődő település, és az erre járó vonatok utasai csodálkozva nézték, hogyan nőttek ki a semmiből a házak.

Kezdetben főként városi nyugdíjasok és jómódú polgárok vásároltak itt telket, akik nyaralókat és hétvégi házakat építettek. Élvezték a csendes vidéki környezetet, a tiszta levegőt, és a Duna közelségét. Azonban a település folyamatosan változott, és a lakók között megjelentek vasúti dolgozók, kishivatalnokok és tisztviselők is, akik itt találtak állandó lakhelyet, miközben naponta ingáztak a fővárosba dolgozni.

Sződliget parcellázása olyan népszerű lett, hogy még ünnepi telekárveréseket is tartottak! 1913-ban például egy „telek-ünnepélyt” rendeztek, ahol a vendégek nemcsak telkeket vásárolhattak, hanem különféle műsorokkal is szórakoztatták őket, sőt, finom ételeket és italokat is felszolgáltak. A sződligeti parcellázók ezzel az újítással elnyerték a közönség tetszését, és nem volt ritka, hogy az emberek a sikeres vásárlás után azonnal meg is ünnepelték a helyszínen az új otthonuk alapját.

Az első világháború után, főleg az 1920-as években, már állandó lakosok is megjelentek Sződligeten. Kereskedők, iparosok, és családok költöztek ki, akik menekülni akartak a budapesti zsúfolt lakásviszonyok és magas bérleti díjak elől. A település egyre népszerűbbé vált, és folyamatosan nőtt az állandó lakosság létszáma. Iskola, boltok és templomok épültek, a közösségi élet egyre élénkebb lett.

​

1914-ben már több száz ház készült el Sződliget területén. A falu közössége hamar rájött, hogy együtt sokkal könnyebben megoldhatják a problémáikat, ezért létrehozták a Sződligeti Települők Egyesületét. Tevékenységével hozzájárult, hogy a községben épüljön vasútállomás, postahivatal, kultúrház, országzászló, piactér. Pénzadományokat gyűjtött egy új iskola megépítéséhez. Fásították az utcákat, közösségi eseményeket szerveztek. A falu egyre szebb lett, és a közösség egyre jobban összetartott. Bár az egyesületet 1946-ban feloszlatták, tevékenységének üzenete velünk maradt: a közösség ereje abban rejlik, hogy az összefogás révén képesek vagyunk megvalósítani álmainkat és együtt formálni a jövőnket.

Villaépítészet

​

A 19. században indult villaépítési hullám a városokhoz és üdülőtelepekhez kötődött. Eleinte a gazdag polgárok – gyártulajdonosok, ügyvédek, orvosok – csak nyáron költöztek ki nyaralóikba, de idővel állandó lakhelynek is villákat építettek. Sződliget története 1912-ben kezdődött, amikor pesti hivatalnokok építeni kezdték itt kis villáikat- ezek a házak a nagypolgárság épületeinek kicsinyített másai voltak. 

Főként az Attila utca és a Vasúti fasor sajátos utcaképe még mindig őrzi a korabeli hangulatot - ma is láthatóak ezek az egy-kétszintes, manzárdtetős házak jellegzetes tornyokkal, kovácsoltvas kerítésekkel.

​

Az álomból valóság: Sződliget ma

Sződliget  egy olyan település, amely a semmiből épült fel, és a 20. század elején dinamikusan fejlődött. Floch Alfréd és a Sződliget Parcellázó Rt. munkája révén egy olyan közösség született, amely a mai napig virágzik. A község nyugodt környezete, a Duna közelsége és a jó közlekedés mind hozzájárultak ahhoz, hogy Sződliget nem csak nyaralóhely, hanem egy állandó lakóközösséggé is váljon.

​

Ez a történet rávilágít arra, hogy egy ember elképzelése és bátorsága hogyan alakíthatja át a tájat, és teremthet egy új otthont sokak számára.