1880-as évektől, a  Sződliget külterületén található, ma már romokban lévő egytantermes épületben  működött a sződrákosi Floch- féle téglagyári iskola, mely épületet a téglagyár munkásainak, cselédjeinek gyermekei oktatására emelte dr. Floch Henrik, téglagyártuladonos. 1905-től magyar tannyelvű állami elemi népiskolaként működött 1919-ig, a helyiek számára Megbékélés háza vagy Vadászház néven ismert épületben.

​

1910-től Meszlényi Janka töltötte be a tanítói tisztet, később már a Dunai fasor elején található “Öreg” iskolában, melyet Floch Alfréd a megszűnt téglagyár tégláiból építtetett meg 1923-ban. Az iskola igazgatója Kéhler Béla nem csak tanítóként és igazgatóként tevékenykedett, hanem számos közösségi és társadalmi szerepet is betöltött Sződligeten. Feleségével és gyermekeivel egy bőrönddel érkeztek a településre, ahol az evangélikus templom szomszédságában telepedtek le. Kéhler nemcsak az iskolát vezette 27 éven keresztül, hanem gondnokként a helyi evangélikus egyház ügyeit is intézte, sőt, fia zenei főiskolai tanulmányaival kántori szolgálatot is elláttak.  Kéhlerné Dombay Ilona és Meszlényi Janka mellett társszerzője volt a a Sződliget- Sződ története című helytörténeti írásnak.

​

A II. világháború alatt, 1944. szeptemberében Sződliget is megszenvedte a háború következményeit, amikor brit és orosz légitámadások érték a települést. Az iskolai oktatás megszakadt, és a lakosság a földalatti óvóhelyekre kényszerült. Később az iskolaépületet ideiglenes szovjet hadikórházzá alakították, ahol súlyos sebesült katonákat ápoltak. A háború befejeztével az oktatás lassan újraindult, és 1945 januárjában a megmaradt iskolai személyzet, köztük Kéhler Béláné és más tanítók, ismét elkezdték a tanítást a helyreállított tantermekben.

​

Elképzelhetjük a sokunk emlékeiben még élő iskola állapotát, a sötét tantermeket, szálkás padlókat, kiégett, kormos kályhákat…

​

1955-ben, a Rákóczi utcában kezdtek el egy modernebb, 6 tantermes iskolát építeni. A község lakói társadalmi munkával segítettek az építésben, mely 1956 augusztusára készen lett.  Az 1956-os forradalom idején, október 25-én az új iskola épületét – amely Jantsits Tibor nyaralója helyén épült fel – ünnepélyes átadás nélkül vették birtokba. Ez az iskola lett a Rákóczi utcai új intézmény, amely a régi, elavult épületet (öregiskolát, vagy más néven  kisiskolát)- melynek iskolai funkciója 1987-ben meg is szűnt-   fokozatosan felváltotta.  1988-ra teljesen kibővítették az iskolát, új tornateremmel és tantermekkel. 2006-ban ablakokat cseréltek, vizesblokkokat újítottak fel, és az iskolát gázfűtésre állították át. 2011 óta Gárdonyi Géza Általános Iskola néven működik.

 

„Kincsek a papírhulladékban”

​

Nem is hinnénk, mi minden rejtőzik a papírhulladékban! Sződligeten például hulladékgyűjtés közben bukkantak rá igazi történelmi kincsekre: községhez kapcsolódó latin nyelvű okmányokra, régi malomelszámolásokra és még lakosok névsoraira is. De talán a legérdekesebb lelet Bíró Lajos, a híres guineai kutató emlékei voltak, amelyek felidézik a nagy utazó sződligeti kötődését. Gyenes János, a község helytörténésze, tanára, A Rákóczi utcai iskola igazgatója ezeket az információkat felhasználva írta meg Sződliget történetét, melyet számos díjjal is elismertek, munkássága a mai napig meghatározó a település számára.