Sződliget piciny katolikus kápolnájában az első szentmisét 1919. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, Horváth Elemér váci püspöki titkár mutatta be az akkori, még inkább ligetes-erdős, ritkán lakott településen.

​

A mai Határ út 17. szám alatt lévő kis épületet  Hegedűs János magántisztviselő és üvegesmester, feleségével együtt ajánlotta fel a sződligeti hívek számára, hogy ne csak imaházuk, hanem kápolnájuk is legyen. A kápolna története igazán lendületet 1923-ban kapott, amikor megalakult a helyi egyházközség. A közösség első világi vezetője Floch-Reyhersberg Alfréd földbirtokos lett, akinek alelnökei dr. Kremmer Dezső és Massek György voltak. A hitélet szárnyalásával egyre több hívő érkezett és a kápolna hamar szűknek bizonyult. 1928-ban meg is kezdték az épület bővítését, de ez sem bizonyult elégnek.

​

A következő lépés a közösség számára egy új, nagyobb templom építése lett, amely 1932-ben készült el Sződliget főterén, a település legmagasabb pontján. Az átköltözés szimbolikus pillanata 1932. augusztus 13-án érkezett el, amikor a fegyőrök átszállították a kápolna harangjait az új templomba. Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján pedig a hívek körmenetben vonultak a régi kápolnához, ahonnan harangzúgás és ének kíséretében átvitték az Oltáriszentséget az új templomba. Így zárult a kápolna története mint misézőhely, és Hegedűsék visszakapták az épületet.