„Nem lehetett ezt a sírhelyet gazdátlanul hagyni”
Helytörténeti mérföldkőn túl. Interjú Szaniszló atyával, sződligeti plébánossal a Jantsits-sír felújítása és megszentelése kapcsán.
– Egy hónappal ezelőtt történt meg ünnepélyes keretek között a Jantsits-sírhely megszentelése, amelyről mi is beszámoltunk. Honnan jött az ötlet és a kezdeményezés, hogy az egyházközség vállalja magára Jantsits Tibor sírhelyének helyreállítását?
– Amikor meghalt Jantsits Gabriella, én tartottam a szertartást, és találkoztam a rokonaikkal. Ők akkor azt mondták, hogy miután lezajlanak a hagyatéki tárgyalások, helyrehozzák a sírhelyet. Később, talán egy évvel utána találkoztam velük újra, de még mindig nem történt semmilyen lépés. Közben kiderült, hogy hamarosan lejár a sírhely 25 éves megváltási időszaka, ezért lépni kellett. Az emberek szóltak, hogy mi a helyzet, és ekkor értesültem arról, hogy tulajdonképpen mi is kiválthatjuk a sírhelyet. Az egyházközség az önkormányzat hozzájárulásával kifizette a sírhely megváltását, és innentől már mi rendelkezhettünk fölötte.
Még mindig arra számítottam, hogy a rokonok majd jelentkeznek, és nem akartam megelőzni őket abban, hogy ők állítsák helyre a sírhelyet. De nem történt semmi, a sírhely pedig már néhány éve gazdátlanul állt. Így végül mi léptünk.
– Tehát tulajdonképpen az történt, hogy az egyházközség átvette a sírhely gondozását, és helyreállította azt.
– Igen. Tulajdonképpen a szükség hozta ezt a döntést. Jancsics Tibornak nem volt más gyermeke, csak Gabriella, aki egyedülálló volt, így már csak távolabbi rokonok maradtak. Mi pedig úgymond a rokonság helyébe léptünk.
– És miért volt ez fontos az egyházközség számára?
– Azért, mert Jantsits Tibor fontos számunkra. A templomban legalább két helyen találunk olyan emléket vagy feliratot, amely őt említi és köszönetet mond neki. Ilyen például a templom elején található tiszteletpad is, amelyet – úgy gondolom – annak idején a helyi emberek adtak a család használatára. Ott van továbbá a templom hátuljánál, a bejáratnál található emléktábla is. Tibor nagyon sokat tett az egyházközségért, ezért nem lehetett ezt a sírhelyet egyszerűen gazdátlanul hagyni.
Az ő munkássága tulajdonképpen az egyházközség gyökereinél, forrásainál áll. Nagyon sokat köszönhetünk neki, és remélem, hogy ő imádkozik értünk.
Mi még itt, a világban zarándokolunk, és egyszer majd találkozunk. Ahogy olvastam róla, nagyon derék, méltóságteljes ember volt, aki a felebaráti szeretetben is jeleskedett. Szegény embereket karolt fel, tehát az emberi erények gyakorlásában is példát mutatott, ezek mellett pedig oroszlánrészt vállalt a templomépítésben.
– Idén pedig száz éve annak, hogy ő lett az egyházközség világi elnöke.
– Igen, valóban. Pontosan száz éve, 1926 júniusának végén, illetve nyarán kezdte el világi elnökként vezetni, illetve kísérni az egyházközség életét.
– Száz év távlatából elmondhatjuk, hogy megérte ez a templom?
– Igen. Jó döntés volt. Ma is használjuk, és generációk óta fontos része a közösség életének.
A Sződligetiek.hu immáron harmadik éve a helyi nyilvánosság egyetlen önkormányzattól független online platformja hírekkel, publicisztikákkal és interjúkkal. Kövesd munkánkat!
Kiemelt kép: Sződligetiek.hu
Hozzászólások