Kalandjaim a helyi edzőteremben - becsüljük meg közösségeinket!

Közösség edzés közben, edzés közösségben jeligére.

Talán meglepő tematikájú lesz ez az írás, de azt remélem, hogy az olvasó gyorsan megérti, miért gondolom azt, hogy szinte bármi, akár egy konditerem is lehet a közösség szempontjából erőforrás. Saját tapasztalatok következnek.

Több mint egy éve, 2024 júniusában több lett az időm, mint azelőtt – az okokat most nem részletezném, akkor elég hosszan leírtuk, hogyan éreztük azt a bizonyos önkormányzati választást. :) Az azt megelőző sokhónapos nagy iram, a rengeteg szervezés az egyetemmel együtt viszont szinte minden időmet elvette a sporttól, amit nagyon bántam, főleg az utolsó hónapokban, amikor láttam, hogy mások már a szabadban töltik az idejüket. Öröm volt tehát az ürömben, hogy júniusban, a választás, majd a vizsgáim után újra bérletet válthattam a sződligeti Next Levelbe. Aki ismer, tudja, hogy ez a két szó milyen sokszor elhangzott tőlem az elmúlt egy évben, bérletem pedig természetesen azóta is van, amit igyekszem lehetőségeimhez mérten kihasználni is.

A Next Level a 2-es főút mellett, gyakorlatilag külterületen található, a környék sem épp csábító: benzinkút, ipari épületek.

Viszont rendre azt tapasztalom, hogy a sportcentrum közösségmegtartó- és építő erővel bír.

Az elsőre, és leginkább külső szemszögből marcona, összezárt, távolságtartó társaság már pár hét rendszeres edzeni járás után elkezdett ismerőssé és befogadóvá válni. Magam sem gondoltam volna, hogy milyen sok sződligeti ismerősöm fordul meg a Next Level falai között, akikkel mindig öröm találkozni. Ráadásul nemcsak régi ismerősök, hanem új ismeretségek is kapcsolódnak az edzőteremhez, ezek azok a pillanatok, amikor az ember igazán a közösség tagjának érezheti magát.

Ez az írás elsősorban nem a konditermi közösségekről szól, amikkel kapcsolatban persze biztosan vegyesek a tapasztalatok, hanem arról, hogy egy agglomerációs településen sokkal inkább érződik a Next Level aktív közösségnek, mint a helyi közösségi ház. Ez persze nem biztos, hogy jól van így, és mi is sokat dolgozunk azért, hogy a hétköznapokban és az ünnepeken is minél többen érezzék meg az együvé tartozás örömét, de szerintem mégiscsak arra világít rá, hogy

társas lényként (ha tetszik, homo politicus) mindannyiunknak igénye van a kapcsolatokra. Igen, akár egy izzasztó edzés szüneteiben is.

Szeretünk ismerősökkel találkozni, szeretünk a hétköznapjainkban rendre megjelenő emberekről tudni, egymásra mosolyogni, kezet fogni – ezek mind jó dolgok, mert az egyén körüli falakat lebontják, és ezért is kiváló minden platform, ahol többen tudnak együtt lenni egy településen. Persze, velem is megesett, hogy egy fejhallgató magányába zárkózva edzettem, de ha máshol nem, az öltözőben köszönhettem a többieknek.

Érdemes tehát megbecsülnünk az ilyen és ehhez hasonló közegeket – Sződligeten értelmezhető közösségi tér hiányában például itt lehet találkozni.

A másik tanulság pedig természetesen, hogy megéri a rendszeres mozgás, mert nemcsak egészségesebb, de boldogabb, kiegyensúlyozottabb is leszel.