Ez itt a Jó helyek, a Sződligetiek.hu helyi nevezetességeket bemutató cikksorozata.
Köszöntjük olvasóinkat a Jó helyek című cikksorozatban, ahol terveink szerint felkeressük azokat a történelmi sződligeti épületeket, helyszíneket, amelyek talán kevésbé ismertek. A sorozat kezdőrészének azért a Bagolyvárat választottuk, mert nevével, különlegességével sokak kíváncsíságát kivívta már.
Homályos kezdetek
Sződliget talán legikonikusabb épülete az ún. Bagolyvár. Rövid írásunkban a várszerű villaépület történetének nyomába eredünk.
A Vasúti fasor 16. szám alatti épület építéstörténete a ködös múltba vész. Egyes források szerint az egyik legkorábbi honi vasbeton-szerkezetű épület. A helyi legendárium szerint a villát 1:20 léptékarányban lekicsinyítve egy Loire-menti francia kastély mintájára építették.
A historizáló, mozgalmas homlokzatú villaépület egyemeletes, míg a toronyrész egy emelettel magasabb, részben szinteltolásos szerkezetű.
Romantikus nevét a toronycsúcs tetőrészében menedéket találó éjszakai madarak után kapta.
Csak a toronyrész magastetővel ellátott, míg a többi rész bitumenes-gyöngykavicsos szigetelt lapostestős kialakítású, körben a várakra jellemző könyökmagaságig érő téglaépítésű mellvéddel szegélyezve. Tornya belső, keskeny félcsiga falépcsőn közelíthető meg. A torony héjazata pala, míg a falak teteje az eredeti műkő fedlapburkolat után ma már bádoggal burkolt. Az épület alatt pince található. Ablakai egyedi, növényi ornamentikájú (nyíló virágok) kovácsoltvas ráccsal védettek. Sajnos a féltetős mellé- és teraszbeépítéssel (étkezde, műterem) korábbi karaktere hátrányára megváltozott. A régi fotókon jól látható, hogy a kertben egy hamisciprust körülvevő nagyméretű sziklakert is állt a Bagolyvár mellett.
Vélhetően ezt az épületet hirdették meg 1929-ben a Pesti Naplóban a következő szöveggel:
„Sződligeten vasútállomással szemben, új, emeletes, tornyos, várszerű villaépület, ötszobás komfortos, 300 négyzetöl telekkel azonnal eladó. Wölcz, Lánchíd u. 15. földszint 2.”
Az 1875-ben Vácott született ifj. Wölcz Lajos építészként dolgozott. Levéltári forrásokból tudható, 1931-ben felajánlotta, hogy elkészíti a helyi katolikus templom terveit. Wölcz ekkor egyházközségi képviselő-testületi tag és sződligeti lakos is. A Bagolyvárat feltételezhetően tehát az 1931-ben még Sződligeten élő Wölcz tervezte, és mivel eladásra is ő kínálta nagy valószínűséggel első tulajdonosa is ő lehetett. Felépítése közvetlenül az 1929 előtti évekre tehető (az 1929-es újsághirdetésben is újként szerepel). Wölczről tudjuk, hogy 1933-ban már a fővárosban lakott. Az épületet vélhetően a helyi Kolmann Gyula (Arad, 1899 – Sződliget, 1976) sződligeti képesített kőművesmester, építési vállalkozó emelte (az ő munkája a református templom és a volt pártház is).
Tulajdonosok és funkciók változása
Wölcz egyébként 1933-ban már bizonyíthatóan Budapesten lakott, így valószínű, hogy sikeresen túladott az épületen. Annál is inkább, mert az új tulajdonosa is ismert: Bogdándy Béla, egy egyébként pesti miniszteri tanácsos lehetett a Bagolyvár új tulajdonosa, akinek viszont bizonyíthatóan volt kapcsolata Sződligethez, mert 1938-ban a Római Katolikus Egyházközségnek miseruhát adományozott. Ez alapján tehát sejthető, hogy vagy a Bagolyvár miatt, vagy már azelőtt is volt sződligeti kötődése. Az épület még ekkor is a reprezentatív, villanyaraló funkciót töltötte be.
A Bagolyvárat – akárcsak a nagyméretű polgári lakásokat –, a II. világháború után államosították, és több lakássá darabolták fel belső tereit. 1948–1955 között a szobákat az emeleten a Szivák, míg a földszinten a Szűcs család lakta, míg a Vasúti fasor felőli íves főbejárati rész mögött pedig egy leválasztott kisebb, piciny erkélyes lakrészben sokáig az eredeti tulajdonosok, Bogdándyék laktak. A művésznek, akinek művei egyébként az 1961-ben megnyitott Művelődési Ház első kiállítását is jelentették, a toronyszobában volt a műterme.
Sződligetiek.hu. Közösségi hírek, portrék, interjúk civil szemszögből. Új kezdeményezések, közös értékeink találkozóhelye. Segítsd működésünket!
Az épületnek egymás fölött két toronyszobája van. A felső szoba kívülről ugyan látványos, színes üvegbetétes, de ez csak dekoratív eleme az ingatlannak, ugyanis az csak kívülről közelíthető meg. Az igazi műterem belső csigalépcsővel, az emeleti szobából nyílik. A Bagolyvár alsó szintjén volt az iskolai napközi, a főbejárati részen pedig az eredeti tulajdonosok laktak egy leválasztott kisebb, erkélyes lakrészben.
A szomszédos telken (Vasúti fasor – Rákóczi u. sarok) a rk. egyház korábbi világi elnöke, dr. Jantsits Tibor kicsiny nyaralója állt. Azonban a község gyors lélekszámbeli növekedése következtében kialakult tanteremhiány miatt, ezen a saroktelken egy 6 tantermesre tervezett korszerű iskola építését kezdték meg. Az 1956-ban átadott iskolában viszont már nem fért el a napközi, ezért azt kényszerből az iskola mellett álló Bagolyvár földszintjén helyezték el. Ez egy hátsó gazdasági bejárattal volt megközelíthető, míg a főbejárat és az üvegtetővel fedett íves lépcsősor a napközis diákok és tanárok közlekedésére szolgált.
Az emeleti – impozáns, de lakás célra kevéssé alkalmas – szolgálati lakást 1956-tól hosszú évtizedekig Gebora László (Tiszasüly, 1932 – Bp., 2000) sződligeti tanár, grafikus, festőművész, szakfelügyelő és családja lakta (Nádai Magdával, majd Perjési Magdolnával és a gyerekekkel).
A toronyszobában volt a műterem kialakítva. Érdekes, de az épületnek egymás fölött ugyan két toronyszobája van, de a felső, kívülről látványos, kék-sárga színű üveggel díszített, körben világítóablaksoros szoba, csak dekoratív eleme a nagy háznak,
ugyanis az csak kívülről közelíthető meg, valódi funkciója sohasem volt. Az igazi műteremhez az emeleti szobából a belső fa csigalépcső vezetett.
1984 után az iskolai főzőkonyhát is a Bagolyvárban helyezték el, míg az étkező átkerült az utólagos mellé épített földszinti toldaléképítménybe. 2011-től a rendőrség helyi körzeti megbízotti irodája is itt, a volt önkormányzati lakásban működik.
A régóta csipkerózsika álomba lévő, egyre romló állagú épület jobb sorsra érdemes emeleti és toronyrésze további hasznosításra vár.
Volentics Gyula helytörténeti kutató, a Mesélj nekem Sződligetről! című helytörténeti kiadvány szerzője