Szinte Edit: Minden eddiginél nagyobb közösségi összefogással tér vissza a Mézeskalácsfalu

2024 decemberében egyedülálló mézeskalács kiállításra fog sor kerülni Sződligeten, mely ezúttal rendhagyó módon helytörténeti témákat érint majd. A fókusz az összefogás fontosságán és a közösségek jelentőségén lesz – legalábbis ezt mondja Szinte Edit, a Mézeskalácsfalu főszervezője. Interjú a széleskörű civil összefogásról, a tematikáról és még sok másról. 

Miben lesz most más a Mézeskalácsfalu, mint a korábbiak?

Edit: Ha a nevemmel viccelnék, azt mondanám, hogy szinte mindenben. Mi voltunk az elsők Magyarországon, akik mézeskalácsból falut építettünk, most pedig mi ötvözzük először a mézeskalácsfalut egy helytörténeti kiállítással. A legfontosabb viszont, hogy mi hajtjuk végre először a generációváltást. Átadtuk a tervezést azoknak a kreatív sződligeti fiataloknak, akik 2008-ban az első kiállítás idején csak hátráltatták porcukros szájacskájukkal az alkotó édesanyák munkáját. Meglátjuk, hogyan ötvözik az adventi hangulatot a történelmi múlttal és hogyan állítják majd párhuzamba a korabeli történéseket a jelen korral.

Honnan jött az ötlet, hogy egy adventi Mézeskalácsfalu rendezvényt egy helytörténeti kiállítássá formáljátok?

Edit: A Sződliget könyv, egy iskolai helytörténeti kerekasztal beszélgetés és nem utolsó sorban az Ezerarcú Sződliget film inspirált. Rájöttem, hogy milyen keveset tudok lakhelyem történelméről, ahol immár 25 éve lakom. Az iskolai kerekasztal-beszélgetésről hazafelé sétálva találtam ki, hogy ez lesz a Mézeskalácsfalu témája. Másnap megírtam és benyújtottam egy pályázatot Ezerarcú Mézeskalácsfalu – Sződliget anno címmel. Azóta pedig kalandos úton, de egyre szélesebb civil együttműködés keretében készülünk az adventre.

A helytörténeti tematika mellett miért az összefogást helyezted a fókuszba?

Edit: A templom építésének a története fogott meg leginkább a korábban említett helytörténeti alkalmakon. A főtéri templomról, történetéről sem esett szó korábban, de a már fent is említett helytörténeti rendezvények és munkák ezt is megváltoztatták.  Pályázatíróként dolgozom, tudom, hogy manapság mi mennyibe és mennyi időbe kerül, mire megépül valami. Az, hogy anno, a néhány száz fős Sződ-telepen, közösségi összefogással, támogatások és pályázati pénzek nélkül, 119 nap alatt megépítették a katolikus templomot, az egy csoda, a közösség erejének igazi csodája. Azon gondolkodtam, hogy vajon ma sikerülne nekünk valami hasonló a közel ötezer fős Sződligeten, vagy egy megvalósíthatósági tanulmányt sem tudnánk tető alá hozni ennyi idő alatt? 

Sződliget egy fiatal település, mondják még mindig sokan, hiába mutattuk be oldalunkon is a helytörténet számos mozzanatát akár az Ezerarcú Sződliget keretében. Ti mit terveztek majd bemutatni pontosan?

Edit: A Mézeskalácsfaluba ültetett helyi „történelem” a település múltját mutatja majd be. Bemutatjuk, hogy a Pest és Vác között épült vasútvonalnak köszönhetően hogyan fedezték fel a pesti polgárok Sződligetet, hogyan jött létre a település. De az újkori történelmünket is fókuszba szeretnénk állítani, hiszen Sződligeten a 60-as, 70-es, 80-as években hihetetlenül élénk közösségi élet folyt. A Duna partján strand, kemping, autósmozi, tábor, a közösségi házban például diszkó volt – akkor még beszélhettünk valódi közösségi házról. Ez az időszak a mai fiatalok nagyszüleinek, szüleinknek a fiatalkorát mutatja majd be.

Ezek a történetek elevenednek majd meg, képeken, filmen, mézeskalács épületek formájában és elbeszélésben.

Olyan történetek kelnek életre, amelyek bemutatják, hogy milyen volt a háború alatt Budapest bombázásakor Sződligeten élni, vagy, hogy miért halasztották el 1956-ban az iskola átadó ünnepségét, hogy épült bontott téglából a tornaterem, szigorúak voltak-e a tanítók akkoriban, milyen volt a strand, milyen volt a KISZ tábor, hol épült az első gyógyszertár, miért volt dohányszárító a jelenlegi Üvegház Étterem helyén, hol működött a vízimalom, mikor és hogyan épült a védelmi gát, és nem utolsó sorban, mikor épült meg az első Mézeskalácsfalu.

A korábbi faluk a mostanihoz képest szerényebbek voltak, ha jól tudom, önköltségből. Most hogyan valósulhat meg ez a nagy projekt?

Edit: Nem is hasonlítható össze az első Mézeskalácsfalu a most tervezettel. Akkor kitettük a mézeskalácsból készült templomot és a házikókat a plébánián a ping-pong asztalra. Ókovács Szilveszterék hagyományos december 24-i karácsonyváró rendezvénye után pedig átmentünk közösen a templomból a plébániára és megettük a mézeskalács templomot. Később a rendezvény egyre nagyobb lett, ezekre a kis lépcsőfokokra is nagyon büszkék vagyunk. Ezek bevételéből épült meg az óvodai sószoba, vettünk laptopokat a tanároknak, de mézeskalács pénzből épült a plébánián a kemence is. Aranyosak voltak a korábbi rendezvények is, de a mostani azért más lesz. Az idei mézeskalácsdíszítő workshopok személyi és tárgyi eszközeinek költsége, a grafikai anyagok, tervezési, nyomdai és dekorációs költségek, a mézeskalács alkotások és sok előre nem tervezhető költség is felmerült, ezeket mind pályázati költségvetésből tudjuk finanszírozni.

Mi lesz még másképp, mint a hőskorban?

Edit: Röviden? Minden. Korábban a gyerekeim a helyi iskolába és óvodába jártak. Az iskolai vagy óvodai konyhában készülődtünk, sütöttünk. Erre nagyon sokan emlékeznek még, és igény is lett volna erre most is. De a közös sütéseket sajnos nem tudjuk már megismételni.

A sződligeti önkormányzat „népegészségügyi kockázatra” hivatkozva nem adott erre engedélyt. Ez az elutasítás nagyon megérintett, azon gondolkodtam, hogy így van-e értelme az egésznek. Ezért kikértem én is az ÁNTSZ véleményét, ők is értetlenül álltak az eset előtt, mivel mi nem élelmiszert, hanem kiállítási tárgyakat készítettünk volna. Ezek után nem erőltettem tovább a dolgot, olyan alternatív helyszíneket kerestem, ahol szívesen látnak minket és van együttműködési készség.

A plébánia lett a megoldás. Itt összesen négy hétvégén készülődünk. Kisebb létszámban, de szakmailag sokkal magasabb szinten sütünk és díszítünk. Magyarország egyik legismertebb mézeskalács készítőjét, Csipor Enikőt (Mázas Mézes Manufaktúra) hívtuk el, ő tartja a workshopokat, amikből két alkalom már le is ment a plébánián.

Hogyan lehet ezekre a workshopokra jelentkezni?

Edit: Kövessétek a Facebook oldalunkat, így a legegyszerűbb!  

A workshopokon készülnek majd a mézeskalács házikók?

Edit: Igen, a workshopok tematikus hétvégék. Egyik hétvégén csipkedíszítésű házakat készítettünk, következőn autót, repülőt, figurákat és így tovább. A szakember segítségével a résztvevők elsajátíthatják a vonalvezetési technikát, ötleteket kapnak receptre és bevezetik őket a mézeskalácsok mázazás.

Beszéljünk kicsit a helyszínről. Az idén hol lesz a kiállítás megrendezve?

Edit: Polgármester úrnak címzett, helyszínre vonatkozó kérésünkre, kérdésünkre egy kétszavas válasz érkezett. Szó szerint idézem: „nincs javaslatom”. A workshopokat a fentiek miatt már eleve át kellett helyezzük a plébániára, de a Sződligetről szóló helytörténeti kiállítás kereken egy hónapig lesz nyitva, erre már nem alkalmas az a helyszín, hiszen ott egyéb programok is folynak.

Ezért hetekig lázasan kerestünk alternatív megoldásokat, helyszíneket.

Próbáltunk üvegfalas konténert bérelni, de egy ilyen bérlése 4 hétre több mint 1 millió Forint körüli összegbe kerül.

Azért ezen a ponton biztosan elbizonytalanodtál...

Edit: Igen, természetesen – de érkezett egy felajánlás. Egy évtizedek óta lakatlan, romos ingatlant ajánlottak fel nekünk a bölcsőde mellett a Bocskai utcában, ezt tettünk rendbe, takarítottuk, festettünk ki, tettük alkalmassá közösségi összefogással.

Mindezt saját erőből?

Edit: Igen, hiszen ezzel nem számoltunk, ilyen költségtételek nem szerepeltek sem a pályázatban, sem a tervekben.

Az udvart egy hétvégén 42 fő segítségével több mint 150 munkaórával tisztítottuk ki, baráti, jó hangulatban. Mindezt ismétlem, közösségi munkában.

Persze, könnyebb dolgunk lett volna, ha lenne a faluban egy valódi közösségi ház, de így jobban átéltük az összefogás erejét. Előtte való héten többen közülünk az árvízi védekezésben segítettünk, voltak, akik szabadságot vettek ki az árvíz miatt.

Gondolom, az ingatlan tulajdonosának is jól jött a segítség.

Edit: Ezt már mások is mondták, de ez nagyon nem így van. Ha nincs ez a felajánlás, akkor nem lenne kiállítás sem. Mindig elmondom, hogy nem szabad így gondolkodnunk. Ez egy win-win helyzet, mindenki nyer, és pont ez a jó benne. Amikor a katolikus templomot 119 nap alatt építették összefogással, közmunkában, akkor sem a plébános volt nyertes, hanem a közösség, hiszen máig büszkék vagyunk az épületre, a főterünkre.

De összefogással épült a református és evangélikus templom, az iskola, a tornaterem, a horgásztó és még sorolhatnám. Mindannyian nyertesei vagyunk a korábbi összefogásoknak!

Akkor az előkészületek alatt mutatott összefogás által jelenik meg a közösségi összefogás a kiállításon?

Edit: Így igaz. Máshogy is igyekszünk idén kiemelni a közösség erejét:

a ZöldLiget adventi kalendáriuma sem a főtéren, a templom előtt, hanem rendhagyó módon a Mézeskalácsfalu szomszédságában lesz felállítva. A 24 ablakban pedig az elmúlt évek közösségi összefogásait, sikereit mutatjuk majd be.

Az adventi hangulat, a mézeskalács alkotások és a helytörténeti érdekességek segítenek majd megérteni, mennyire fontos a közösség.

Hány látogatóra számítotok?

Edit: Mivel ezzel a koncepcióval úttörők vagyunk, arra számítunk, hogy jönnek majd látogatók más településekről is. A távolról érkezők számára egy egész napos sződligeti program-javaslattal készülünk, ezzel szeretnénk erősíteni Sződliget turisztikai vonzerejét. A Mézeskalácsfalu – Sződliget anno kiállítás mellet ajánljuk, hogy tegyenek egy sétát a horgásztó környékén, látogassanak el a Korsók Házába vagy a Sződre a Tündérlakba.

Egyébként nem csak a látogatók számában mérjük a sikert. Számunkra az a fontos, hogy a helyiek jöjjenek el minél többen. Szeretnénk, ha minden sződligeti magáénak érezné a rendezvényt és új információkkal, egyfajta itthon-érzéssel menne haza.

Szakmailag, művészetileg pontosan kikre támaszkodhatsz a szervezésben?

Edit: A művészeti résszel kezdeném. Ahogy az elején mondtam, felnőtt egy generáció, a korábbi Mézeskalácsfaluk idején óvodás korosztály ma már egyetemista, főiskolás és sokan közülük művészeti, belsőépítészeti szakon tanulnak. Ráadásul nagyon szívesen segítenek, mert szép emlékek fűzik őket a Mézeskalácsfaluhoz. A kiállítás kreatív, művészeti részét teljesen átadtam, szabad kezet adtam nekik, mert azt látom, hogy sokkal jobban csinálják, mint mi.

Nem árulok el nagy titkot, de még sosem volt ilyen színvonalas tervezés, nem használtunk például építész tervezőprogramokat.

Három fiatal lány alkotja a kreatív osztályt, Belák Borcsa, Herbály Betti és Puskás Réka. Szóval a Mézeskalácsfaluban megtörtént a generációváltás. Abban reménykedem még, hogy szakmailag is hasznosítani tudják majd az itt szerzett tapasztalataikat.

Szakmai „osztályunk” Bánóczi Ágnes és Mihalik Bernadett igazi lokálpatrióták és komoly helytörténeti tudással rendelkeznek. A szakmai részek megírását, lektorálását is ők végzik, nekem nincs meg ehhez a helytörténeti ismeretem. Mihalik Bernadett a Mesélj nekem Sződligetről! könyv társszerzője rengeteg anyaggal, fényképpel és információval segíti a munkánkat. A könyvet használtuk alapvető forrásként, ahogy talán a filmnél is így volt ez.

Akkor 6 fő, ha jól számolom, ez a teljes szervezői létszám?

Nem, nem, dehogy. Az említetteken kívül több tucat család segít napi szinten, ők is aktívan részt vesznek a szervezésben. Szeretném itt is elmondani, hogy ez nem egy zárt baráti kör.

Bárki csatlakozhat hozzánk, akinek fontos a település és szívesen segítene nekünk, hiszen erről szól a kiállítás, a közösségi összefogásról.

Jelenleg a legnagyobb fejtörést a kiállítás felügyelete okozza. Ha valaki szívesen vállalná, akár csak egy-két órára a „tárlatvezetést”, akkor nyugodtan keressen.

A Mézeskalácsfalu decembertől lesz megtekinthető, a Sződligetiek.hu a rendezvény és az Advent Sződligeten program médiapartnere. Részletek a szervezők közösségimédia-platformjain!