Sződliget egyik legikonikusabb épülete, a Szent István utca 34-36. alatt található épület kalandos utat járt be az évtizedek során. Miután Kádár Sándor, a Kádár vendéglő tulajdonosa 1946-ban meghalt, a Fő téri épületet még egy ideig használták a helyiek különböző eseményekre, de már nem volt megfelelő közösségi tér a kulturális programokra. 

​

Ha a sződligetiek szórakozni, táncolni vagy beszélgetni szerettek volna, kénytelenek voltak Budapestre vagy Vácra utazni. Színházi előadásra, irodalmi vitára vagy filmvetítésre sem volt alkalmas hely, így új helyet kellett találni a tanácsüléseknek, a népfront megbeszéléseknek, és könyvtárnak is.

​

A Kádár-féle vendéglő bezárása után néhány évvel, 1956-ban kezdték el a művelődési ház megépítésének előkészítését (ma ez a polgármesteri hivatal). A dombos terület akkor még csak fűvel, fákkal volt borítva. Kiss László, a Hazafias Népfront Bizottság elnöke felkérte Fermenn Lászlót és Kocsis Károlyt a tervek elkészítésére, amiket közszemlére tettek, hogy a falubeliek is véleményezhessék. Az épület eredetileg két ütemben készült volna el.

​

A vezető szerepet Gyulai István vállalta, aki a népfront községfejlesztési ideiglenes bizottságának vezetője volt,  osztályvezetőként a Ganz Danubius Hajó- és Darugyárban dolgozott, és minden rangot félretéve az elsők között állt az alapásásnál, hogy a közösségi építkezést megkezdje. A helyi közösség kitartása legendás volt: hétvégente 50-60 ember gyűlt össze, köztük jogászok, háziasszonyok, fiatal KISZ-tagok,sportolók és nyugdíjasok is, akik mind ásót, lapátot ragadtak, hogy közösen létrehozzák a művelődési házat. Az építkezésért sokan tettek komoly erőfeszítéseket – többek között a tanácstagok és az építkezés vezetői, például Gyulai István, és Kolmann Gyula helyi építőmester.

​

Bár az anyagi források szűkösek voltak, a minisztérium fát és 300 ezer téglát ajánlott fel. A váratlan bonyodalom akkor következett, amikor a felajánlott téglákat később mégis elszállították, visszavonva az adományt, így újabb megoldásokra volt szükség. Az épület első része végül 1961. augusztus 20-án készült el, és már ekkor helyet kapott benne egy könyvtár, olvasószoba, valamint fiatalok számára kialakított közösségi tér, amelynek emeleti részén egyszerre akár 300-an is elfértek.

​

A művelődési ház 1961. október 1-jén nyitotta meg hivatalosan kapuit, amit egy ünnepi rendezvény kísért: a megnyitón Gebora László és Iglay József sződligeti festők munkáiból rendeztek kiállítást, amit Bornemisza Géza festőművész nyitott meg. Az épület rövid idő alatt központi szereplőjévé vált Sződliget kulturális életének. Színházi előadások, irodalmi estek, bálok, kiállítások és közösségi rendezvények követték egymást a falak között, és még asztalitenisz-szakosztály is edzett az előcsarnokban. A tervezett 500-600 fős színházterem azonban a forráshiány miatt sajnos sosem készült el, így az álom részben befejezetlen maradt. 

​

2006-ban újabb fordulat következett: a pénzügyi csoport, a polgármester és a jegyzőkönyvvezető is ebbe az épületbe költözött, 2007-től pedig az épület teljes egészében polgármesteri hivatalként kezdett működni, elveszítve kultúrházi szerepét. Az idő azonban nem állt meg: 2017-ben egy jelentős, több mint 10 millió forintos energetikai felújításon esett át az épület, új, modern hőszigetelést és energiatakarékos ablakokat kapott.