A sződrákosi vízimalom nemcsak egy régi épület, hanem a múlt lenyomata és a helyi közösség történetének őrzője is. Az épület romlása és a környezeti változások emlékeztetnek bennünket arra, mennyire fontos megőrizni a helyi hagyományokat és értékeket, hogy a jövő generációi ismerhessék a múltat.

 

A környék egyik legrégebbi, valaha szebb napokat látott épülete. A Pest-Vác országút közelében, a Sződrákos-patak mellett álló barokk malom 1945-ig víz erejével működött. Ezt követően villanyáram hajtotta az őrlőszerkezetet, de mára csak a nyomai maradtak meg.

​

A malom története egészen a középkorig nyúlik vissza, már a 15. században működött itt egy malom, amit a pálos rend tagjai használtak, és a mostani épület helyén állt. A 18. század elején a Grassalkovich család újjáépítette a malmot, amely a nagy kiterjedésű uradalom egyik fontos vízimalma lett.

​

Az 1800-as években a Floch-Reyhersberg család birtokába került, akik gyakran bérbe adták a malmot, az 1900-as évek elején modernizálták is- engedélyt kaptak zsilip és malomcsatorna építésére. 1910-ben a malmot motoros meghajtású hengermalomra alakították, így a víz hiánya sem akadályozta a működését, és lehetővé tette a folyamatos őrlést. 1945-ig működött vízimalomként az épület, utána villanyárammal hajtott őrlőszerkezetet kapott.

​

A második világháború után a malom különleges szerepet játszott a sződligeti áramellátásban, hiszen az itt termelt áram biztosította a villanyvilágítást a településen.

Az épület az 1950-es évektől fokozatosan lepusztult, egyúttal különböző üzletek és szolgáltatások helyszínévé vált- vendéglő és diszkó, építőanyag- kereskedés működött benne.

​

A 1980-as években a helyi önkormányzat a bontására is gondolt, de az Országos Műemléki Felügyelőség megakadályozta ezt.

​

A vízimalom szerkezete már nem létezik, a vízkerekek tengelyhelyei is csak emlékeztetnek a régi időkre. A patakmeder, amely egykor a malom működésének alapját képezte, már nem létezik, így az eredeti rendeltetése már nem állítható vissza. A Sződrákos-patak valaha két ágra is szétágazott, ám a malomhasználat megszűnése után a vízfolyásokat egyesítették, és a meder is megváltozott.