top of page

Gönczöl Laura: Sződligetnek különleges helye van a szívemben

Az itthon és nemzetközi szinten is kiemelten eredményes sportolót kudarcokról, hobbikról és persze Sződligetről is kérdeztük.

Kezdjünk kicsit kötetlenül: milyen érzés, hogy van saját Wikipédia-oldalad? Azt ne mondd, hogy így tudod meg!

Nem, nem most tudtam meg, de emlékszem, hogy amikor elmondták nekem, először nem is hittem el, utána viszont nagyon örültem neki, különlegesnek éreztem magam, mondjuk nyilván nem ezen múlik.

Mióta van jelen az életedben a kajak-kenu? Mikor kerültél először közel ehhez a sporthoz? Azért is releváns ez a kérdés, mert már most komoly sporttörténeted van a vízen.

A kajak-kenu egész életemben közel állt hozzám, hiszen Apukám is kenuzott, illetve a mai napig kenuzik. Ezáltal maga a sportág nem volt ismeretlen számomra, de komolyabban edzésekre 10 éve járok.

Mennyi edzésmunkát végzel rendszeresen, hogyan telnek a felkészülési időszakok?

Sokat edzünk a felkészülési időszakban, ami valójában az egész évre kiterjed, hiszen mindig van mire készülnünk. Régebben azt hittem, hogy ehhez a sok munkához sosem lehet hozzá szokni, de mára már rájöttem, hogyha az ember régóta csinálja, előbb-utóbb a szervezete hozzászokik, és nem érinti lelkileg sem olyan rosszul, hogy már megint edzésre kell menni.

Mennyire lehet hozzászokni az intenzív munkához? És milyen érzés az, amikor minden erőfeszítés ellenére nem jön össze a siker? Mi ad ekkor motivációt a folytatásra?

Ennyi munka után, ha nem úgy sikerül egy verseny vagy akár egy szezon, ahogy azt várnánk, az nyilván kicsit el tud szomorítani,

viszont mindenből lehet tanulni, ha mást nem is, legalább azt, hogy még keményebben kell edzeni, illetve, ahogy az életben, úgy a sportban sem szabad feladni soha.

A legnagyobb motivációt nekem a versenyek mellett a családom jelenti, főleg Anyukám és Apukám, akik minden mélypontom után bebizonyítják nekem, hogy megéri csinálni és kitartani.


Csoportkép Szabó Tünde kormánybiztossal, Gönczöl Laurával, Opavszky Rékával és Gönczöl János edzővel.
A Héraklész-díj átvételekor 2022-ben / Forrás: Dr. Szabó Tünde FB

Számos címet nyertél egyéniben és Opavszky Rékával párosban is. Adódik a kérdés, hogy melyikre vagy a leginkább büszke?

Evidens lenne, hogy kiemeljek egy nemzetközi eredményt, viszont ezt most mégsem tudom megtenni, hiszen mindegyik eredményre, legyen az egy hazai kisebb verseny vagy egy nagyobb nemzetközi, egyformán büszke vagyok, hiszen mindegyikért nagyon sokat dolgoztunk és egyik sem volt könnyebb a másiknál.

Nehéz lenne felsorolni azokat a díjakat, elismeréseket, amelyeket a magyar ifjúsági kajak-kenu sportága évről évre szállít, akár az ICF eredményeket, akár más versenyeket nézünk. Mit gondolsz, mi a mi titkunk?

Sokan és sokféleképpen próbálják megfejteni, hogy miért jók a magyarok a kajak-kenuban, ha valamit ki kellene emelnem, talán az lenne, hogy olyan elhivatott edzők dolgoznak a sportban, akik maguk is végigjárták ugyanazt az utat, amit most közvetítenek tanítványaiknak.


Talán nem tudunk elmenni a kérdés mellett, hogy János révén – hasonlóan például Szoboszlai Dominikhoz – az edzésért neked sem kellett messzire menned. Mit jelent mindez a kettőtök kapcsolatában, inkább vagytok edző és tanítvány vagy rokonok?


Mindig nehéz bármit is mondani arról, ha valakinek az Édesapja az edzője. Amilyen csodálatos dolog, annyi nehézséggel is jár, amit szerintem igazán csak az érthet meg, aki benne van. Mi is sokáig “tanultuk” Apával, hogy ez a dolog hogyan működhet igazán jól, és szerintem most jutottunk el arra a szintre, hogy tudjuk is megfelelően kezelni ezt a helyzetet.


Nagyon örülök neki, hogy ő az edzőm, sokszor szerénykedik és nem vallja be, de egyedülálló szakember és ezek mellett persze nagyszerű apa is.

Persze van, amikor „hazavisszük a munkát”, viszont pár perc után belátjuk, hogy most itthon vagyunk, úgyhogy beszéljünk inkább arról, hogy mi lesz az ebéd. Szóval összességében azt mondhatom, hogy nálunk könnyű az átállás.


2022-es szegedi ICF Ifjúsági és U23-as világbajnokságon magyar négyes
A 2022-es szegedi ICF világbajnokságon / Fotó: Facebook

Talán kevesebbet beszélünk a hétköznapjaidról: mivel szeretsz foglalkozni az edzésen kívül? Elfér egyáltalán más hobbi egy ilyen sportolói karrier mellett?

Régebben folyton azon dilemmáztam, hogy nekem vajon mi a hobbim, hogy van-e egyáltalán és ha nincs, mégis kellene keresnem egyet, hiszen ez egy olyan kérdés amit az ember sokszor megkap élete során. Később beláttam, hogy a sok edzés mellett valóban nem sok a szabadidőm, de abban a kevésben is sok dolgot csinálok, tehát végülis sok “hobbim” van. Szeretek kirándulni a jó levegőn, időt tölteni a családommal, barátaimmal, illetve, ha mégis itthon maradok, biztosan zenét hallgatok és gyakran ülök le egy nagyobb puzzle elé is.

Mennyit jársz-kelsz Sződligeten? Milyen érzelmek fűznek ide?

Főleg nyáron, amikor sok az edzőtábor, ritkán vagyok otthon, pont emiatt értékelem jobban, ha lehetőségem van rá.


Sződligetnek különleges helye van a szívemben, születésem óta itt lakom, és nem is tervezek elköltözni.

Közel van minden, amire szükségem van, mégis kellő vidék-érzetet biztosít számomra. Sok kedves embert ismerek itt, akikkel jó újra találkozni, mikor egy hosszú edzőtábor után hazaérek.

Mik a terveid? Milyen célok vannak most kitűzve?

Nem szoktam nagy, közeli célokat kitűzni, inkább mindig csak magamhoz képest szeretnék jól teljesíteni. Most is az az elsődleges célom, hogy élvezzem a kenuzást és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam, ami majd kiderül, hogy mire lesz elég.


Kiemelt kép: Facebook, Sződligetiek.hu grafika


Mi vagyunk a Sződligetiek.hu. Hogy tetszik eddig az oldal?

  • Szuper, eddig minden rendben!

  • Még nem döntöttem el

  • Nagyon gyenge, tudtok ti jobbat is!


2 hozzászólás

2 Comments


Micsoda fiatal példakép! Gratulálok!


Like

Csak így tovább! Tökéletes kezdés, remélem nagyon sokan fogják olvasni és kommentálni az oldalunkat, mert én már a magaménak érzem!!!!

Like
bottom of page