Berki Tibor a nagybetűs sződligeti Hentes, de emellett sportember, ahogy ismert humoráról és vidámságáról is. Nagyinterjú.
Őszintén: milyen hentesnek lenni?
Figyelj, én szeretem. Ha nincs benne öröme az embernek, akkor persze ugyanolyan, mint más helyeken. Sokak szemében a hentes az nem több, mint bármilyen szakma, de ha normálisan, odafigyelve állsz az emberekhez, szeretni fognak. Nyilván így sem fog mindenki kedvelni, mert olyan nincs, el kell fogadni, hogy vannak, akik sohasem fognak szimpatizálni veled. Akik ilyenek, őket is természetesen ki kell szolgálni, viszont, akivel meg lehet találni a közös hangot, azzal már lehet poénkodni, beszélgetni, ha arról van szó.
Akkor ezt is szereted a munkádban?
Abszolút, itt napi kontaktusban lehetek az emberekkel, nem úgy, mint a nagyobb áruházakban, ahova csak beszaladnak.
Itt tudom, mi a vásárló heppje, mi a kívánsága, mit szokott venni, így egy kicsit olyan is talán hentesnek lenni, mintha pszichológus vagy orvos lennék.
Szóba tudok állni az emberekkel, tanácsokat adhatok, beszámolhatunk a történésekről és ez mindig feltölt engem.
Hogyan kerültél Sződligetre?
Sződligethez én a feleségem révén kapcsolódom, idenősültem. Síelés közben ismerkedtünk meg, mert ugyanazzal a csapattal mentünk síelni a gázművek síszakosztályával. Én a haverokkal indultam és menet közben ismerkedtünk meg Babival, ennek nyomán ’84-ben házasodtunk össze és azóta is élek Sződligeten, idén pont 40 éve. A húsboltba viszont csak 2008-ba kerültem.
A hentesség mióta van jelen az életedben, honnan jött egyáltalán?
2008-tól dolgozom itt, a sződligeti főtéren hentesként, előtte több helyen, például Pesten is piacokon dolgoztam, Vácon voltam üzletvezető és töltöttem időt Németországban is több részletben, összesen 7 éven keresztül. Egyszer pár hónapra, egy alkalommal 2, majd még egyszer 4 évre, már csoportvezetői beosztásban dolgoztam kinn és 2008-tól vagyok stabilan itthon. Akkortájt többször is keresett az üzlet tulajdonosa, Józsi, majd először béreltem és 6 év után, 2014-ben vettem meg a hentesüzletet, ami tehát most már az én tulajdonom. Azóta másként is állok a helyhez, sokat jelent, ha valami a sajátod.
Kiskorodban is szeretted a húsokat?
Nagymaroson nőttem fel és 2 háznyira laktunk a hentestől, akivel jó barátságot is ápoltunk, így édesapám is gyakran járt át. Ekkor mindig csirkét, tyúkot vett a hétvégi húsleveshez, vagy egész karajt a rántott húsokhoz, a gyerekkoromban tehát így jelent meg a hús, a családi asztalon. Egyébként szobafestő-mázolónak készültem, be is jelentkeztem a képzésre, de beteltek a helyek. A tanakodás közben apám végül azt mondta:
„Fiam, enni mindig kelleni fog”, így merült fel a hentesség is. Lehet, hogy jobb is, hogy így alakult.
Mi a legmaradandóbb emléked a gyerekkorodból?
Nem is tudom, mindig a hosszútávú memóriáról beszélnek, hogy az milyen tartós, de külön egy élményt nem tudnék elmondani. Halálközeli élményem az volt, egyszer majdnem belefulladtam a Dunába. 10 éves lehettem, Nagymaroson a sólyánál a támfalon sétálgattam édesanyám többszöri kérése ellenére, amikor megcsúszott a lábam és beleestem a folyóba. Háromszor is alámerültem, csak a sálam maradt a vízfelszínen, szerencsémre egy orvos épp a parton napozott, aki utánam ugrott és kimentett. Ha ő nincs ott akkor, nem feltétlenül beszélgethetnénk ma itt.
Ezen kívül természetesen jó gyerekkorom volt. Iskolába jártunk, tanultunk, aztán mentünk ki a szabadba focizni, szóval rendes gyerekkor. A síelés is nagy élmény volt, amikor megtanulja az ember a fortélyát, arra emlékezni fog. Minden évben vártam és várom a síelést, idén is megyünk egy hétre, úgyhogy idén is pihenhetnek a sződligetiek egy hétig... (nevet)
A sport láthatóan jelen van az életedben.
Igen, fontosnak tartom a szerepét. A focizástól kezdve a már emlegetett síelés mellett hosszan kajakoztam versenyszerűen. 14 évesen kerültem először a vízre és egészen ’95-ig sportszerűen, kisebb-nagyobb kihagyásokkal kajakoztam. Nem az eredmények miatt volt ez fontos, hanem azért, mert nem kallódtam el, csapatban kellett dolgozni, együttműködni, hajtani, igazi nevelés volt. 2013-tól 4 évig sárkányhajóztam Vácon, futottam, bicikliztem és mostanában kondizok is lenn a NextLevel-ben. Jó kis hely egyébként, sok emberrel lehet ott találkozni, a terembe járók 60%-át ismerem is.
Mi az, ami miatt az emberek még mindig téged választanak mondjuk egy váci szupermarket helyett?
Ahogy mondtam, a személyes kontaktus, a kommunikáció az, ami a legfontosabb különbség.
A bevásárló-központban csak elveszed, én itt megkérdem, hogy mihez kell a darált hús, akkor olyat adok, előbb-utóbb meg is ismerem a vevőket és a vásárlási szokásaikhoz tudok igazodni.
Arról nem is beszélve, hogy sokszor a nagyobb üzletekben problémás a minőség, a vákuumfólia sem old meg mindent. Ide a vágóhídról érkezik a friss hús, mindig aznapi termékek vannak nálunk.
Mi a kedvenc húsod?
Nincs is igazi kedvencem, sokat szeretek a rántott hústól a pörköltig. Édességből viszont van kedvencem, a hóvirág kétszersült, ahogy édesanyám készítette. Érdekes, de nem vagyok túl nagy húsevő, megeszek mindent, de hagyományosan eszem csak. Emlékszem, tanulóként is lekváros buktát ettünk tejjel, pedig ott voltak a húsok is. A hétvégi étkezésekhez is innen viszem a húst, de különösebben nem szeretek egyfélét.
Mi a legnépszerűbb, miből fogy a legtöbb?
A csirke nagyon jól fogy, de a csirkemell, farhát, comb is, na meg persze a kolbászok... A lapocka és a comb általában is népszerű a húsok közül, de a karajnak is van egy stabil kereslete.
Az üzleted itt van a főtéren, jó a rálátásod az élet folyására a faluközpontban. Vannak megfigyeléseid?
Érdekes, hogy vannak napok, amikor alig van mozgás, mintha ciánoztak volna, aztán máskor meg van rendesen forgalom. Főleg a délelőttök csöndesek, délutánonként már van járás-kelés. És persze, vannak azért megszokott arcok, gyerekes anyukák, nyugdíjasok, őket már mind megismerem. A téren is jó a viszony a boltokkal, akár a háztartási bolttal, akár Sipossal. A Lépcsősben szoktam kávézni reggelente, meg azért ott is vannak azért bejáratott emberek, akikkel lehet számolni minden nap.
Apropó, reggelek: gyakori kérdés manapság a reggeli rutin. Mi a te reggeli időbeosztásod?
Fél hatkor kelek, összeszedem magam, 6 óra előtt érek be. Ekkor ellenőrizzük a termékeket megcsináljuk a közületeket, feltöltjük a pultot, megírom a szállítókat, a számlákat és 7 órakor kávézom a tér túloldalán. Fél nyolckor nyitunk, így korán készen kell lennünk. Este negyed hét körül végzek, mert
az árut nem lehet kinn hagyni, ha rosszul tárolom, megromlik és ki kell dobni.
Mivel telik a szabadidőd?
Egy héten kétszer edzek bő két órát, de egyébként otthon vagyok, tévézek, aztán jobb időben pedig kertészkedek a nejemmel, hiszen egy kertben mindig van teendő. Tényleg a kikapcsolódásra törekszem, mert hosszúak a napok, 13 óra munka után pedig viszonylag hamar elalszik az ember.
Rövid kérdések:
Kedvenc film?
Történelmi filmből jöhet szinte bármi.
Azahriahról vélemény?
Nem igazán ismerem.
A válogatottról?
Rossival egyre jobb.
Mit vársz az EB-től?
Eddig minden jól ment, jó lenne egy egyenes kieséses szakasz.
Kedvenc helyed Sződligeten?
Az otthonom és az üzlet, na meg a Duna-part.
Kedvenc zenéid?
A ’80-as, ’90-es évek zenéit szeretem, gyakran hallgatom a retro számokat.
Volt példaképed?
Nem igazán, a saját fejem után mentem.
Mit üzennél a Sződligetieknek?
Üzenet? Hát, jöhetnének bátrabban vásárolni a kis üzletekbe, mert a nagy helyeken a legtöbbször átverik őket. Jó lenne tehát, ha változnának ezek a mára a könnyebb megoldást kereső szokások, mert hosszú távon a vevők járnak vele rosszul.
Kiemelt kép: Sződligetiek.hu
Sződligetiek.hu. Önálló tartalmak, friss hírek és beszámolók. Kövesd Sződliget egyedüli online híroldalát!