A sződligeti festőművésszel készült életútinterjúnkban fiatal évekről, munkáról, művészetről, sportról beszélgettünk.
Kezdjük az elején, hogyan került Sződligetre, miként kapcsolódik a településhez?
Nem tudom, hogy én minek számítok Sződligeten - amolyan „gyüttmentnek” vagy valakinek, aki az élete hetvenöt évéből közel hatvanat megélt ezen a gyönyörű településen. Szüleim tíz éves korom körül vásároltak telket itt a régi 2-es főút és a Tompa utca közti területen, ami akkoriban még egy összefüggő homokos, tarackos pusztaság volt, és ha jól emlékszem, az utcánk (ma már Mátyás király útja) túloldalán még csak egyetlen ház állt.
Újpesten éltünk, a szüleim a KSH-ban dolgozva egész héten irodában ültek, talán ezért hiányzott nekik a friss, jó levegő és a mozgás.
Apukámat különösen vonzotta a Duna közelsége, mert ő gyermekkorában Vácon a nagyszüleinél töltötte a nyarakat.
A telkünk alig pár száz méterre volt a csodálatos öböltől és az akkor még jó illatú fenyves erdőtől, amiből mára szinte semmi sem maradt.
Hétvégéken kora reggel kibumliztunk vonattal, szüleim egész nap alakították a kertet, kutat fúrattak, veteményest, gyümölcsöst teremtettek. Ma is emlékszem az isteni szaftos őszibarackok, sárgabarackok, földi eper ízére és a sok élmény-emlékre, amit én itt megéltem. Lassan barátaim lettek, Hrozina Magdi, Tégla Tibi, Tomecskó (később Kovács) Gyuszi, akikkel együtt cseperedtünk és öregedtünk.
Szorgalmasan lejártam a rajztáblámmal és a festékeimmel a hónom alatt a partra. Itt ismertem meg egy kidőlt fatörzsön az ott üldögélő Latinovits Zoltánt, szaladgáló puli kutyáját, Bagót és a Trabantot, amivel lejött.
Beszélgettünk, ő is rajzolgatott és később, igaz más okból, de életre szóló ismeretséget kötöttünk. Neki köszönhetem „Kárpáthy Zoltánnal” (Kovács Istvánnal) máig tartó jó barátságomat. Valahol itt és Göd határában forgatták a film jeges, robbantásos jelenetét.
Felhőtlen idők lehettek, irigylésre méltó békében. Hogyan teltek ezek az évek?
Valóban felhőtlen volt, sok szabadsággal. A közelben volt a FORTE gyár, ahonnan gyakran kiselejtezett snitteket sodort a víz, én ezeket gondosan kihalásztam, iszaptól mentesítettem és otthon a diavetítőn tudtam nézegetni őket.
Kamaszkoromban újpesti barátomat, Szemere Istvánt (a Korsók háza tulajdonosát) is gyakran kihoztuk magunkkal. Vele szorgalmasan lejártunk a patakpartra, ahol befőttesüvegbe békákat gyűjtöttünk, majd anyukámat rémisztgettük a telken szabadon engedve valamennyit. Pityuval sokat fürödtünk a Dunában, egyszer az én szép rózsaszín fürdőruhámban, ő pedig szőrös mellével megölelte a frissen kátrányozott bóját - az sem volt mindennapi élmény! Innen is üdvözlöm Istvánt! (Vele készült életút-interjúnkat itt lehet elolvasni.)
A későbbiekben hogyan volt jelen Sződliget az életében?
A kezdeti idők után elmaradtam Sződligetről, sok éven át csak ritkán jöttem ki. Szüleim kis vityillót építettek közben és csodálatos fenyvesekkel, örökzöldekkel teli kertet varázsoltak. Fiam megszületése után, 1979-től lettünk rendszeresen kijárók férjemmel, aki nagyon szeretett itt lenni. Felvertem a sátrat és élvezet volt a szabadban aludni. Fiam itt töltötte a nyarakat szüleimmel.
Később saját kezűleg bővítgettük a nyaralót, majd nyugdíjazásunk után úgy döntöttünk, építkezünk és végleg kiköltözünk. Lassan húsz éve, hogy állandó lakosok vagyunk.
Az életének van egy másik fontos eleme is a családon kívül: a festészet.
A kiköltözéstől kezdve kezdtem el újra festeni, de erről az oldalamról talán már többször írtak Sződliget és a környező települések újságjaiban, a kiállítás megnyitókon. Röviden azért elmesélem, természetesen. Újpesten orosz - angol tagozaton érettségiztem a Könyves Kálmán Gimnáziumban. A Derkovits Körben Nagybányai Nagy Zoltántól tanultam festeni,
kapacitált a művészeti pályára, de a szüleim szerint valamiből meg is kell élni és a művészetből nem biztos, hogy sikerülne, tanuljak szakmát. Így is tettem.
Szülésznőképzőt végeztem, okleveles szülésznőként dolgoztam Újpesten, majd a Schöpf Mérei Ágost Anyavédelmi központban. Ez idő alatt közel 500 szülést vezettem. Később elvégeztem a SOTE - Egészségügyi Főiskolai Kar Intézetvezető szakát.
Húsz éven át a gyógyidegen forgalomban, gyógyászati igazgatóságon dolgoztam. Akkor jöttek létre a magyarországi gyógyszállodák, melyek gyógyászati részlegeinek megteremtésében aktívan részt vettem. A privatizáció után öt évig voltam gyógyászatvezető a Thermal Hotel Aquincumban. Ez idő alatt külsőztem a Magyar Televíziónál, szerkesztő riporterként az ANYÁK című sorozatot csináltam Csurgay Judittal. Később az ÁNTSZ Pest Megyei Intézeténél szakfőtanácsosként az ápolásszakmai felügyelet létrehozásában vettem részt, és a Buda környéki területen voltam szakfelügyelő.
Rövid kérdések:
Kedvenc sport?
Fiatal koromban a talajtorna (Vasas, Újpesti Dózsa), úszás, korcsolya, túrázás, – a későbbiekben pedig sí minden mennyiségben és kerékpár.
Kedvenc művészeti ág?
Festészet.
Kedvenc irodalmi alkotás?
Quo vadis Domine és Krisztus megállott Ebolinál
Kedvenc film?
Derszu Uzala és az Egy magyar nábob - Kárpáthy Zoltán.
Színház-témában?
Minden mennyiségben jöhet, a Hamlet Gábor Miklóssal, a Rómeó és Júlia Latinovits Zoltánnal és Ruttkayval és a Kaukázusi Krétakör is nagy kedvencem Psota Irénnel
Kedvenc zene?
Bach nagyszerű, de Beethoven is szenzációs, ezek mellett Warnus Xavér orgonajátékát is nagyon szeretem.
Ha jól tudom, az operákat is szereti.
Igen, nagy kedvencem Erkel Hunyadija és a Don Carlos Fülöp király áriája is.
De Sződligeten is aktív életet él, rendszeres kiállító és a közösségi események gyakori vendége.
Nyugdíjazásom után sok egyébbel is foglalkoztam, megjelent a Multi-médiák című könyvem, több könyv borítótervét készítettem, melyek megjelentek a Kelet Kiadónál. Megjelentek verses antológiákban festményeim és négy önálló albumom - Festészetem története, Szerelmem Balaton, Versbe festve, Az első öt év.
Sződligeten is aktívan belevetettem magam a művészeti élet megszervezésébe, de sokban nem értettem egyet nem őszinte emberekkel - erről ennyit - ezért lemondtam és távol tartom magam azóta is bizonyos köröktől, de most az újonnan szerveződő munkában szívesen, aktívan vennék részt – sajnos most a betegségem hátráltat ebben.
Sződligetiek.hu. Önálló tartalmak, friss hírek és beszámolók. Kövesd Sződliget egyedüli online híroldalát!
Kiemelt kép: Sződligetiek.hu-grafika